BaraBara Shinji

Az Éjszakai Őrség (Ночной дозор) egy nem is olyan régi orosz low-fantasy regény, amit Szergej Lukjanyenko írt '98-ban. A könyvet azóta több folytatás is követte, rendre magyarul is megjelentek mind.

A cselekmény elég jól fel van osztva, jól kidolgozott, bár több rövid időtörés is van benne (ami nem baj). Most csak az alapszituációt vázolnám fel: Moszkvában az utcákon két szervezet váltja egymást és tartják fent az egyensúlyt. Az egyik az Éjszakai Őrség (melynek tagjai a főbb szereplők), a másik a Nappali Őrség. Ami a feszültségfaktort hozza, az az, hogy ugyan azokat a szabályokat tartatják be egymással, holott ellenségek. És hogy miért létezik ez a két szervezet? Hát persze, hogy a természetfeletti lények miatt :)
Ugyanis a könyvben köztünk járnak vámpírok, alakváltók és másfélék, akik a Fény vagy a Setét szolgái. A másfélék alapból normális emberek lennének, leszámítva, hogy varázsolni tudnak, rohadt hosszú életük van, és be tudnak lépni a homályba. A homály a létezés egy másik síkja, több szintje van és lassabban telik az idő, mint a mi dimenziónkban. Ami érdekes, hogy ha belép a homályba, akkor ugyan ott járkál, mint a normális síkon,c sak senki se veszi észre a normálisak közül, plusz tud egy-két trükköt ott csinálni. Ezért is folynak itt a küzdelmek, meg hasonlók.

ízelítőnek legyen elég ennyi, vegyétek meg, olvassátok. Megéri. Egyedi és nagyon jó hangulat, több összefüggő rejtély felgöngyölítése, izgalom jellemzik az Őrség-éra első kötetét. És a látszat ellenére ebben a könyvben egyáltalán nem minden fekete és fehér.

Tegnap nem akartam semmi hosszúba belekezdeni, így került elő a listámról ez az aranyos kis szösszenet, név szerint REC (レック), a maga 9+1 darab részével. Mindgyik rész kb 10 perces, amik kronológiailag eléggé szorosan követik egymást.

A történettől nem kell sokat várni, elég könnyed darab, ha nagyon komolyra fordul is a dolog, akkor egyből elhülyéskedik a kritikus pontnál :)
A sztori ott veszi kezdetét, hogy egy Matsumaru Fumihiko nevű srác egy kis mozi elött várakozik két jeggyel, de az elhívott hölgyemény csak nem akar jönni. éppen el akarja hajítani a jegyeket, de egy (a képen is látható) vörös hajú leányzó ráordít, hogy ne dobja ki, hanem inkább adja neki. Végül megnézik együtt a filmet, majd elválnak útjaik. (A lányt egyébként Onda Akának hívják)
Este Matsumaru arra ébred, hogy valami nagyon ég odakint. Mire odaé, a tűzoltók már oltják a házat, persze kiderül, hogy Aka lakott benne és minden cucca odalett. Beköltözik a sráchoz, történik egy-két dolog, aminek ilyenkor meg kell történnie egy férfi és egy nő között és ezzel veszi kezdetét a történet alapszituációja. Aka beköltözik a sráchoz, kiderül, hogy a munkájuk miatt együtt fognak dolgozni (Aka "felfedezetlen seiyuu (szinkronszínész), Matsumaru pedig reklámtervező).
Több poént nem lövök le, hisz nagyon rövid a sorozat.

Az opening eléggé fülbemászó, má ismertem korábban is a táncszőnyegről, viccesnek is elég vicces. Az ending eléggé felejtős szerintem, olyan tipikus áttekerős fajta.
A grafika nekem kifejezetten tetszett, nem korszakalkotó, de teljesen illik ehhez az animéhez. Aka rajzolása kifejezetten tetszett, végre megmutatták, hogy nem csak egy tizenéves iskoláslány lehet moe. A karakterek jelleme is ki van dolgozva a rövidsége ellenére is, bár a jellemfejlődés minimális.

Ugyan nincsenek benne annyira epikus poénok, de az ember fia/lánya végigmosolyogja az egészet, egy délutánt biztos megér ez a darab. Szerintem ha hoszabb lett volna, akkor eléggé vontatott lett volna, mint ahogy számos kevésbé jól sikerült hasonló műfajú társa.
Bátran ajánlom mindenkinek!

Mostanában kicsit hanyagoltam a kuttúrát (no meg a blogírást), de sikerült kiolvasnom az egyik kedvenc sci-fi íróm, Philip K. Dick sokadik regényét, cím szerint a Visszafelé világot (Counter-clock world), melyet az Agave adott ki még tavalyelőtt.

Ahogy az írótól megszokhattuk, ez a történet is egészen eltérő a szokványos sf kliséktől és mind az alternatív világ, mind a történetvezetés is ötletgazdag.
A keretet az adja, hogy elkezdődött az emberiség történetében egy ún Hobart-fázis, amitől többé-kevésbé visszafele kezd működni az idő. Ez leginkább a gyakorlatban feltűnő: A könyvtárak irodalmi és tudományos írások bezúzásáért felelősek, a cigaretta használatakor az visszanő, a halott emberek pedig újra feltámadnak, majd egyre csak fiatalodnak, persze a szex is pont fordítva működik. Az egyik szereplője a regénynek a feltámadt "öregszülöttek" temetőből való kiásásával foglalkozik, plusz poén, hogy erre külön cége van.
A történetbe ott lépünk be, hogy elterjed a pletyka, miszerint egy bizonyos Anarchista Peak nevű fickó (számomra nem nagyon derült ki, hogy tényleg az lenne-e :) ) lassan újra feltámad. Ő (első) életében egy kb Jézus kaliberű vallási vezető volt és minden nagyobb egyházi vagy hivatalos szervezet kulcsfigurának tartja, persze más-más szempontból, így adott egy hatalmi játszma is, hisz vannak akik annak örülnének a legjobban, ha Peak a föld alatt maradna és vannak olyanok, akik várják, hogy milyen túlvilági tapasztalatokat szerzett és milyen tanításokat ad majd át. Persze a főszereplő fazon találja meg peak sírját először és innen tulajdonképpen folyamatos menekülés, kiskapuzás és lelki megpróbáltatások veszik át a szerepet.

Túl sokat nem akarok lelőni a poénból, maradjunk annyiban, hogy rendkívül érdekfeszítően boncolgatja a könyv a vallás, a személy és az erkölcs kérdését ez a könyv, egy fordulatos, remek sztoriban. Szerintem senki se hagyja ki, PKD munkásságát akár ezzel is lehet kezdeni, ennél vannak sokkal súlyosabb darabjai is.

Egy-két hete sikerült megnéznem a legújabb Gundam éra befejező részét. Talán ennél jobban még nem vártam valaminek a megjelenését (leszámítva a Nyári tűz sárkányai c. könyvet^^ ), szerencsére nem is csalódtam a Sunrise-ban most sem.

A történet törése kb akkora mint a sorozat első és második évadja között. A háborúk utáni időszakban járunk, amikor már teljesült a Celestial Being terve, vagyis az emberiség egyesült és mindenki boldog. Az ember ilyenkor felteszi a kérdést, hogy akkor hogy fogunk gigantikus űrcsatát látni sok-sok energianyalábbal, üvöltéssel meg személyes drámával? Ez elég hamar kiderül, ugyanis a téma az idegen létforma érkezése a földre, ami jó sok pánikot meg bonyodalmat kelt. Perze a kulcsfigurák itt is Setsunáék lesznek, 1-2 új mecha pilótaülésében.

Bár erősen hiányoltam, hogy a karakterekből kevesebbet kapunk vissza, mint a sorozatból (ami mondjuk félig-meddig talán érthető is), a csatákban pedig kevés új elem szerepel, de szerencsére nem bőrlehúzás volt ez a movie. Az új alaphelyzet sokat dob az egészen, a grafikától meg kétszer odacsinálsz, mire végignézed, az aláfestő zenéről nem is beszélve.

Egyszóval érdemes megnézni (a sorozat után), de ezt asszem fölösleges is ondanom. Aki pedig most akar belekóstolni a Gundam világaiba, az talán ne ezzel kezdje, hanem a sorozattal, nem fog csalódni, azt hiszem.

A vizsgaidőszak ellenére sikerült végre befejeznem a K-on! (けいおん!) második évadját, aminek a guglizhatatlan címe ugyan z, csak két felkiáltójellel  végén.
A történet továbbra se szól úgy istenigazán semmiről, ellenben még mindig nagyon vicces. Például az a rész, ami arról szól, hogy esik az eső 2-3 napon át és ez elől hogyan védik meg a hangszereiket. (Teletubbies szindróma)

Yuiék végzősök lettek, Azunyan pedig egyel több mindenért kezdett el aggódni, ugyanis új tagokat se találtak a könnyűzenei klubba. A többiek persze a felvételin feszülnek nagyon, már amikor jut idő erre két teaszünet között.
Hozza a színvonalat továbbra is, de sajnos kicsit gyengébbre sikerült, mint az előző széria; Nem olyan változatos, kevesebb szerep jut a zenélésnek és a végén sincs semmilyen epicebb történés, ami annyira azért nem baj, mert minden bizonnyal a készülő movie-ra tartogatják az igazi finálét, így lesz még egy egész estés moe adag.
A pörgős, fülbemászó zenék kifejezetten tetszettek, főleg az első opening és a második ending (masszívan csengőhang gyanúsak).

Aki látta az első évadot, ne hagyja ki ezt sem (bár szerintem már mindenki látta, aki az elsőt...nem sok embernek van az a szokása, hogy akkor kezd el valamit nézni, ha már az utolsó részhez is van sub :P ). Könnyed kikapcsolódás az agyad kikapcsolásával, ami így a sok tanulás között pont jókor jön az embernek.

Nem olyan rég mutatták nekem ezt az egri bandát. Ha be akarnám kategorizálni, akkor a hc punk vonalat követi, kicsit lágyabb hangzással. A számok szövegei -ahogy én vettem észre- legtöbbször jól megfogalmazott gondolatok, melyek szerencsére nem akarják megváltani a világot, mégis van tartalmi mondanivalója.
A srácok '99-ben kezdték és azóta is tépik a húrokat rendületlenül. Nem újítottak a műfajban, de mindenesetre amit csinálnak azt kiválóan csinálják, jól vegyítik az egyes elemeket (bár szerintem 1,5 nagyságrendel több hörgés kéne), éppen ezért emelkedik ki a közszerűségből.

Hallgassátok hát figyelemmel
www.myspace.com/szuksegallapot

A Nyári háborúkat (サマーウォーズ) a pár hónapja lezajlott Anilogue filmfesztiválon volt szerencsém megnézni. Összességében egy elég hangulatos családi moziban volt részünk, kevésbé addiktoknak is teljesen emészthető darab.

A sztori egy alternatív jelenben, (vagy nagyon-nagyon közeli jövőben :D ) játszódik, ahol a szokványos internetet helyett egy OZ nevű hatalmas nagy hálózati rendszer köti össze az embereket. Olyannyira, hogy az üzletemberek, informatikusok online intézik a dolgaikat az avatarjaik segítségével, a nemzetvédelmi szerveket innen irányítják, szinte mindent összeköt. Mondhatni kapunk egy fél-mátrixot, igen egyedi és impozáns grafikával. A történet egyszerre játszódik a valóságban és az OZ-ben, jól elkülöníthető grafikával. Nagyon vicces volt látni azt, amikor egy monumentális, látványhajhász csatából visszavált a kép a valóságba, és csak annyit lehet látni, hogy a szereplők veszettül nyomkodják a gombokat. :)
Amit itt még megjegyeznék, a reklámok. Ugyanis tele van velük a film. Létező autómárkák, üdítőitalok, számítógépek köszönnek vissza olyan mennyiségben, hogy ettől kifejezetten viccessé válik az egész. A hab a tortán az egyik szereplő avatarján elheylezkedő Mickey Mouse fül volt, az mindent vitt. Hisz ha már a nagy WB-nek is beleszólása van a dologba, miért ne!

A történet alapötlete ugyan kicsit sablonszagú, de szépen levezetett és kidolgozott, a karakterek jellemei kifejezetten tetszettek. Ott lépünk be, hogy Kenji, az egyik főszereplő a haverjával kockul. Mivel nagyon jó matekosok, állást kaptak az OZ karbantartására, ám ekkor belép a sulijuk legbombázóbb csaja, Natsuki, és megkéri, hogy egyikőjük kísérje el a családi házába, a nagymamája sokadik születésnapjára. A Vén szatyor nyugdíjas félistenként üzemel, ő a család feje és dúskál pénzben és kapcsolatokban, ennek ellenére nagyon kedves és karakán személyiség. Miután Kenji elkísérte a házig Natsukit, kiderül, hogy úgy kell tennie, mintha a lány pasija lenne. Innentől pedig jó pár szálon kezd futni a sztori, a leglényegesebb, ami az egészen átível, hogy az OZ-t megtámadja egy új vírus, amibe érzelmet tápláltak. Ez pedig az információra vágyás, így elkezdi bekebelezni a rendszert és annak használóinak az avatarját. Ezt persze meg kell oldaniuk, hisz kezd káosz lenni a világban az összeköttetések hiánya vagy fals működése miatt.

Nekem rendkívül tetszett, mind sztoriban, mind kép világban. Ha valakinek kicsit sok az utóbbi időben a fanservise, vagy csak egy könnyed kikapcsolódásra vágyik, ebben nem fog csalódni. Végig fent tartja a figyelmet, a grafika lenyűgöző és letisztult, nem okoz epilepsziás rohamot sem.

A Stance Punks (スタンスパンクス) '99-ben alakult japán punk rock zenekar, a populárisabb típusúak közül. Ennek ellenére igen meggyőző lendülete van az egésznek, nem poppos egyáltalán. Amit még tudni kell róluk, hogy ők szerezték a Naruto sokadik openingjét (No boy no cry) és a Soul Eater első endingjét (I wanna be). Valljuk be, nem sok punk muzsika csendül fel az animékben, így ez igen jó kis üdítő színfolt a sokadik popénekesnő vinnyogása után. (Abból is vannak jók, persze)

Viszont ha meghalgatjuk az albumaikat, feltűnik, hogy zeneileg monotonak lesznek egy idő után. (A szövegből meg ugye az ember keveset ért), de azért  van pár albumuk, amik nagyon faszára sikerültek, pl a "Let it roll" igen ütős darab.